Az emberek ma jobban ki vannak éhezve arra, hogy extra jövedel-met keressenek, mint valaha, és éppen emiatt sokkal befogadób-bak, és jobban hajlanak arra, hogy kinyissák elméjüket az új lehetőségek előtt. Itthon a vállal-kozások száma évente 0,7-1%-al nő. A 2000-es évek közepén, ami-
kor a lakások értéke szárnyalt, és mindenütt elérhető volt a hitel, senki nem volt éhes.
Az emberek tele voltak, biztonságban érezték magukat, az alkalmazot-tak nem aggódtak, hogy esetleg utcára kerülhetnek, kevesen érdeklőd-tek alternatív bevétel iránt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy alkalmazottnak lenni rossz dolog, ez csupán a bevételek egyik módja, ha nem is a legbiztonságosabb és erősen korlátozott. Éppen most történik, talán ebben a pillanatban, hogy az emberek kezdenek ráébredni arra, miként vegyék kezükbe a sorsukat.
A 2000-es évek közepén, vagy amikor megborult az addig meg-dönthetetlennek hitt rendszer, az emberek kényszervállalkozásba kezdtek. A vállalkozói láz fény-sebességbe kapcsolt, mert amikor a gazdaság lassul, fellelángol a válalkozói aktivitás.
„Minden ember vállalkozó, ám sokak számára nincs lehetőség, hogy erre rájöjjenek.” Muhammad Yunus, Nobel dijjas író.
Tény, hogy a vállalkozások nehéz időkben indulnak virágzásnak. A bizonytalanság időszakában a bevétel generálásának egyéb módjait keressük. Amikor rájövünk, hogy a munkaadókra nem számíthatunk, elkezdünk magunkba tekinteni. Elkezdünk azon gondolkodni, hogy épp ideje kitörni a komfortzónánkból, és kreatív módon segíteni magunk-nak, hogy kijöjjünk a pénzünkből.
Válságok jönnek, mennek, nem az a kérdés, hogy mikor jön a következő, (lehet, hogy éppen benne vagyunk) hanem az, hogy mekkora lesz. Meg kell tanulni, akkor ásni a kutat, amikor még nem vagy szomjas. Mi az esélye honfitársaink 62%-ak arra, hogy
2,5 év múlva utolérjék saját magukat, mi a biztosíték arra, hogy nem kerülnek rosszabb helyzetbe, mint ahogy most vannak. Ez az a 62% magyar munkavállaló, akiknek devalválódott az emelések ellenére a bére.
Elmondom, SEMMI! Saját tapasztalatom, van több is még a vállalkozói szférából, a fűrészárú telepen nyár elején „uborkaszezon” van. Nyár végén, ősz elején tart ott az építkezés, hogy tető kerüljön a házra, ami-kor sok faanyagra van szükség. Előfordult, hogy 3 hónapig összesen 70 Ft (hetven forint) forgalmunk volt, miközben havi 1M Ft kiadásom. Nos ez azt hiszem mindenkinek egyértelmű veszteség, ami soha nem térül és nem is térült meg. Ennek ellenére soha nem jutott eszembe, hogy visszamenjek alkalmazottnak.
Minden ember vállalkozó, akkor is, ha alakalmazott, mert ő arra vál-lalkozott, hogy pontosan végrehajtsa az utasításokat. Éppen tegnap egy beszélgetés közben kiderült egyik rokonomról, hogy ő nem tudna vál-lalkozni, egyébként orvos, mert bonyolult, jobban szereti, ha mindent elintéznek helyette és ő csak a bérét kapja kézhez. Van ilyen is, ami megint csak a látszatbiztonságot erősíti.
Köv.: Alkalmazott vs Vállalkozó